Van a Sanomának egy érdekes kis oldala, a www.megsugom.hu, ahová témától-formától, egyáltalán bármiféle kritériumnak való megfeleléstől mentesen érkeznek rövid, névtelen bejegyzések (talán egyfajta közösségi blognak nevezném). A minap egy 27 éves srác írt egy szösszenetet, a következő szöveggel:
“27 vagyok, szeretnék sokat utazni, világot látni, de a szüleim idősek és betegek, nem hagyhatom itt őket. A gyereknek a feladata, hogy gondoskodjon a szüleiről, de én mérges vagyok rájuk emiatt. De gáz vagyok!”
A kommenteket olvasva kezdtem el gondolkodni azon, hogy mi is lenne ennek a helyes módja, kinek meddig ér a kötelessége, meddig lehet a gondoskodás önzetlen, lehet-e (szabad-e) visszafogni a másikat az önmegvalósításban, hol az a pont, amikor az egész már egyfajta zsarolásba csap át, netalán élősködésbe.


