(Lavicska Zsuzsanna, origo)
Igazából már maga a szereposztás is megragadott:
- Isla Fisher nagyon bájos kis pofikat tud vágni, amikor meglát egy újabb ruhát/kiegészítőt, miközben azonnal felszalad a vérnyomása, a pulzusa, képes fénysebességgel közlekedni, és könnyedén belökni a nehéz üvegajtókat, a kasszánál pedig egy profi pókerjátékost meghazudtoló gyorsasággal varázsolja elő a hitelkártyáit.
- Hugh Dancy: ő kinek nem jön be????
:) Profi választás, bár a színészi játéka elég átlagos, mégis jól mutat a vásznon, mosolyára minden női karon feláll az összes pihe, és ráadásul beszél Prada-ul (amit kiválóan palástol topis öltözési stílusával) - Krysten Ritter: a csúnyácska, nagy szájú (mindkét értelemben az:) fekete hajú csaj a Gilmore Girlsből. Az ottani karakterétől nem nagyon tér el Suze, és valahogy magával ragadó a folyamatos nevetése és bohóckodása. Az általa tervezett koszorúslány-ruhák pedig…khm… Cukik, de én biztos nem venném fel, ha seprűvel kergetnek sem:)
- Joan Cusack: hihetetlenül sokszínű egyéniség, az egyik kedvenc színésznőm Meg Ryan mellett. A jéghercegnőtől a Rocksulin át itt is nagyon nagyot alakít. Legjobban szerintem az aggódó anyuka szerep áll neki, de az idegbajos Stevi Nicks rajongó igazgatónő szerepe is kifejezetten jó volt.
A lány, aki nádszál-karcsúsága ellenére képes lenne hot-dogot venni, hogy kp-ban ki tudja fizetni a csodálatos zöld muszlinsálat, amit betegségéből kifolyóan furcsamód a próbababa tekert a nyakára.
A “sale” felirat juttatja igazán orgazmus közeli állapotba, így nem csoda, hogy a lakása leginkább egy raktárra hasonlít (vagyis Suze lakása), a baj csak az, hogy a hitelkártya-számlái viszont azonnal letörik a libidóját és leginkább szívroham közeli állapotba sodorják. Ráadásul nyakán a városi végrehajtó : “Ezt a hívást ne fogadd. Ez Derek Smith… “. Igen, szegény kis ballonkabátos, szódásszifon szemüveges behajtónk még egy saját csengőhangot is kiérdemelt.
Nos tehát Rebecca elhelyezkedik egy pénzügyi lapnál (a slusszpoén, hogy pont egy boltmániás csaj osztogat az átlagembereknek befektetési tanácsokat), ahol csodák csodája, a hot-dogos standnál megismert Luke Brandon lesz a főnöke. Közben Rebecca időnként eltölt egy-egy órát az anonim boltkórosok közt egy sötét és dohosnak tűnő pincehelyiségben, olyan emberek körében, akik nem néznek ki úgy, mintha megengedhetnék maguknak a boltkórosságot…Vagy annyit vásároltak, hogy már csak turkálós ruhára futotta, vagy pedig a rendező követett el egy ordenáré hibát…
A hitelkártyák szétvagdosásánál nekem is sikítani lett volna kedvem (nem, kérem, én nem vagyok boltkóros :)
Néhány ponton a film engem leginkább Az ördög Pradát viselre emlékeztetett. Az Alette divatmagazinhoz való bekerülni vágyás, majd annak felfedezése, hogy lehet, mégsem a divat ér a világon a legtöbbet. Talán picit hasonló fejlődéstörténetről van szó, csak éppen limonádésabban kikeverve…kevesebb citrommal, több cukorral. Végül is, az egyetlen konfliktus, amikor Rebecca lebukik, hogy a behajtó elől menekül, hogy boltkóros és még csak finnül sem beszél…
Interakció
Trackbacks/Pingbacks
Visszajelzés: Haulernek lenni jó!? « Post Yourself - Június 29, 2010