Ez a gyönyörű mondat hagyta el minap 19 éves végtelenül tapló kisöcsém etetőjét. A dologban a százalékszámot kivéve van némi igazság, feltéve, ha hálivúdot abszolút külön kezeljük (különben szennyezett mintát kapnának). Viszont nem ártana az önbecsülését megrugdosni kicsit, mert ezzel a stílussal még a disznósólba is csak hét lakatra zárnám be, mert félnék tőle, hogy ha nem kerül elé a meleg kaja, repül a saller.
Archive | november 2009
Alig várom: Remember me
Mióta megnéztem a Little Ashes című filmet, azóta tudom, hogy Robert Patiszon Pattinson abszolút képes többre, mint vérszívás és nyökögős bájolgás. Ennek ellenére nagyon rá vagyok pörögve a Remember me-re, mivel valljuk be, kicsit herótom van már a hullafehérre maszkírozott Robtól, úgyhogy átnyergeltem vérfarkasokhoz.
Napi kedvenc: Panyolai pálinkák
Határtalan rajongás
Egyre gyakrabban találkozom azzal a jelenséggel, hogy a 12-17 éves korosztály képtelen normális határok között kezelni az egyébként életkori sajátosságból adódó rajongási mániáját. Ilyenkor jönnek az otthonról elszökdösések, a depresszió, esetleg bűncselekmények. A szülő pedig értetlenül áll az egész előtt, nem tudja hol rontotta el, vagy mit kellene másképp csinálnia. Tulajdonképp a rajongói korszak engem sem került el, de azt hiszem jóval enyhébb dolgokkal megúsztam, mint az utánam 5-10 évvel jövők. Mert engem még az internet is későn talált csak meg.

