Breaking: Lena Meyer-Landrut rajt-cél győzelme

Törékeny, barna hajú, mosolygós tizennyolc éves lány – elképesztően furcsa angol akcentussal. A dal egyszerű, mindenféle cafrangtól mentes. A teljes német előadás mellőzi a giccsparádénak tartott Eurovíziós Dalverseny elemeit – mégis, Európa idén a Satellite könnyedségét szerette a legjobban, hiszen Lena 246 ponttal magabiztosan nyert a huszonöt fős, többnyire nála tapasztaltabb énekesekkel telített mezőnyben.

.

Minden bizonnyal maga Lena nem nagyon mert álmodni sem a győzelemről, amikor benevezett a német szelekciós döntőbe (Unser Star für Oslo), sőt, még az interjúkon is óvatosan fogalmazott:  a legjobb tízbe szeretett volna bekerülni. Ugyanakkor a fogadóirodákban égtek a tétek, a legtöbben őt favorizálták. Tizenéves korában kezdett énekelni, előtte inkább táncos műfajokban mutatta meg magát, balettozott és hip-hopot is tanult. A válogatót még a barátai előtt is titkolta az élő adásig, mert félt a gonoszkodó kommentektől. Ehhez képest a dala a válogatót követően azonnal a german chart lista élére ugrott, ami általában, valljuk be, egy eurovíziós dalnál nem bevett szokás, legalábbis nálunk, ahol ádokzolik és csézik égetik az országot. Egyébként a másik kellemes meglepetés Lena-ban, hogy nem többszázezres csili-vili ruhában akarta megfűzni a nézőket, egyszerű fekete miniruhája (amire műkoris szaknyelven azt szokás mondani, h olyan “junioros”) valóban a dalt helyezte előtérbe.

Azt hiszem, nem kevés merészség kell ahhoz, hogy az ember elinduljon egy ilyen úton – és ne álljon meg. Az első méterek még tét nélküliek, viccesek, tanulságosak, az utolsókon hatalmas a nyomás, hiszen minden egyes kiénekelt hang számít, a színpad csúszós, a technika ördöge sosem alszik (és persze a fanok sem, akik megzavarták a spanyol előadást, ezért a spanyolok újra elénekelhették – borzalmas – dalukat az utolsó, dán versenyző után. Nem mintha sokat számított volna). Tény, hogy ez most bejött, de nagyon, nem csak nekem, nem csak az európai füleknek, de Lena-nak is. Így jövőre Németország rendezi a döntőt, amire 1982 óta nem volt példa, akkor Nyugat-Német színekben Nicole nyert az Ein bisschen Frieden című dallal.

A második helyet egyébként a másik kedvenc, a maNga szerezte meg, kifejezetten tetszett a motorversenyzőnek öltöztetett csaj a díszletben. A harmadikok a románok lettek, ahol a lány, Paula Seling korábban AIESEC-es volt. Yes, AIESEC is everywhere

A francia srácot egyébként előrébb vártam, az oroszok csak az utódállamaiknak köszönhetik, hogy megelőzték Jessy Matadort. Viszont a dánokról és az ukrán csajról el nem tudom képzelni, mire fel kapott ennyi szavazatot (na jó, az utóbbi nyilván szintén a körbeszavazásnak köszönheti főleg, a hangja nem volt rossz, de dal igen). A görögöket szintén előrébb hoztam volna és kénytelen vagyok vitatkozni azokkal a nézetekkel, miszerint Ricky Martinra hasonlít Giorgos, szerintem ugyanis a görög hastánczene alapjait használták fel és a tradicionállis görög popzenét mutatja meg.  Szintén túl hátra került a moldáv dal, amit sikeresen elrontottak Oliaék a giccses színpadi jelenléttel. Izrael fogalmam nincs, hogy lett döntős, de a brit srác is csak a verseny hagyományainak köszönheti, hogy döntős lehetett. All in all jó kis verseny volt ez idén, az első két helyet a kedvenceim vitték el, megérdemelten.