Udvarlós kérdés

16 évesen még mozifilmben is szerepelt, Soós Imrével, Latabár Kálmánnal, Földi Terivel, Bessenyei Ferenccel és Sinkovits Imrével

Bár teljes, egész családban nőttem fel, az idők, a politikai és gazdasági helyzet úgy hozta, hogy végső soron a nagymamám nevelt fel. Illetve ő főzött rám, ő hallgatott meg, ő készített reggel iskolába, mivel anyu és apu éjjel-nappal dolgoztak, hogy jó iskolába járhassak, majd diplomás ember legyen belőlem, aki már középosztálybeli körülményeket tud biztosítani a családjának. Így aztán az évek során a Mami egész élettörténetét hallottam már, sőt, tervezem, hogy egyszer ezekből a történetekből regény vagy novellafüzér szövődjön, hiszen számomra ő a leginkább megbecsült, szeretett és legcsodálatosabbnak tartott nő a világon. Aki egyedül felnevelt két gyereket, felépítette a házat, ami máig az otthonom és közben dolgozott.

A legnagyobb kérdőjelek azonban mindig akkor maradtak bennem, amikor úgy kezdett egy történetet, hogy “Amikor nagyapád udvarolt nekem…”, ugyanis arra soha nem tért ki, hogy mit is csinált akkor, amikor a hőn áhított nő kezére pályázott. Ráadásul őt soha nem kérdezhettem meg erről, mert 1967-ben meghalt.

Így aztán amikor megfigyelem, hogy jómagam miről beszélgetek egy pasival ismerkedés/randi és hasonló címszavak alatt, általában arra a megfigyelésre jutok, hogy van akivel öt perc után, van, akivel két nap után, de a központi téma mindig a szex lesz. Még akkor is, ha elsősorban egymás társaságára vágyunk, akkor is ez lesz belőle. Mert ennyire szex-orientált társadalom lennénk? Határozottan azzá lettünk az elmúlt fél évszázad folyamán, az ember jobban kimondja, amire vágyik, szabadon beszél a szexről, hisz a kreatív egyéni megoldásoktól eltekintve nincs is abban semmi érdekes, mégis szeretünk róla beszélni. Mert feltételez egyfajta intimitást két ember között, már ha nem merül ki az “Úgy megdugnálak” szintű csevejben. Tud ugyanolyan pillangóreptető lenni, mint személyesen, kivéve hogy az ember online jobban tudja palástolni, ha netalán zavarba jönne, mert a másik tovább lépett, mint amennyit az ő lelkivilága még kezelni tud.

Tehát mi ha ismerkedünk, a szexről beszélünk. Mert tulajdonképp kulcskérdés, hedonista világban élünk, ahol bármennyire kötődik egy férfi és egy nő egymáshoz, ha a szex nem jó, előbb-utóbb úgyis tönkretesz mindent. A puding próbája pedig az evés, tehát a gyakorlati megvalósítással sem érdemes sokáig késlekedni, végső soron ma már százalékos arányban sokkal kevesebben rettegünk attól, hogy Isten tüzes pallosa lesújt ránk egy lélegzetelállító orgazmusért. De ha száz évvel ezelőtt két ember közt őszinte érzelmek szövődtek, ők vajon miről beszélhettek? Nagyságrendekkel kevesebb téma állt rendelkezésükre, főleg falusi viszonylatban, ráadásul ha a szülők szemmel akarták tartani a fiatal lányt ismerkedés közben is, szintén szűkültek a lehetőségek, hiszen már a “De szép szeme van magának” majdnem felért egy mai “Feljössz hozzám?” típusú kérdéssel. Szerencséje lehetett a lánynak, ha férfi valamilyen karriert is befutott már 22-25 éves korára, esetleg más országban járt, ami élményként hathatott, de nem valószínű, hogy a szomszéd falu Jóskája például kifejezetten izgalmas történeteket tudott volna mesélni.

Talán a falusi bál adhatott egyfajta közeledési felületet, ahol úgymond büntetlenül meg is érinthették egymást, persze ha a családi ítélőszék megfelelőnek találta a pályázót arra, hogy egyáltalán felkérhesse táncolni a lányukat. Bár azt hiszem Maminak azért szerencséje volt, hiszen korán felkerült Pestre ipari iskolába, ezért aztán hamar önálló, dolgozó nő lett, aki már nem arra áhítozott, hogy elvegye valami nagygazda, hanem választhatta a szerelmi házasság opcióját is. Ettől függetlenül még mindig nem tudom elképzelni, vajon mikről beszélgettek annak idején (az ötvenes évek közepén). Talán szó eshetett politikáról, gazdaságról, gyerekkori élményekről, földművelésről, gyereknevelésről, irodalomról (mert mindketten nagyon szerettek olvasni, talán tőlük a könyvimádatom, hogy első perctől, hogy fel tudtam fogni a könyv létezését és élményfunkcióját, máris faltam őket). Biztosan vitt neki virágot is. Csak azt tudom az elbeszéléseiből, hogy nagyon szerették egymást és a halála után Mami nem is törekedett arra, hogy apát keressen a gyerekeknek (apunak és a húgának), elfogadta, hogy ez történt és igyekezett mindenből a lehető legtöbbet kihozni, nem süllyedt önkínzó gyászba, mert úgy érezte, azzal se magának, se másnak nem tesz jót és vissza sem tudja hozni vele, de ha erős, akkor tud jövőt biztosítani nekik.

Tulajdonképpen mindig ő volt a példa előttem, bármit döntöttem, megkérdeztem, bár sokszor már nem tudja követni a mai történéseket. Soha nem örült, ha szakítottam valakivel, de megértette, mikor azt mondta, hogy tízezerből egy ember olyan szerencsés, hogy azonnal megtalálja, akire várt. A többi 9999 pedig azon igyekszik, hogy megtalálja. Ki több, ki kevesebb sikerrel.

Igaz a társadalmilag kódolt tudatomban időnként azért felmerül, hogy mi mennyire helyes, de azért bal vállamon ülő ördögöcske és a jobb vállamon ülő angyalka ez esetben egyöntetűen állítják, hogy minden lépés addig helyes, ameddig én magam el tudom fogadni és el tudok számolni vele magam felé. A konklúzió tehát úgyis az, hogy mivel szeretek a szexről beszélni, beszélek is róla és ezért senkinek nincs joga kurvának tartani. Nekem ez így jó. Persze nem árt, ha azért másban is egyetértünk, minthogy melyik pózban szeretjük leginkább, de ez előbb-utóbb mindig kiderül.