Milyen dolog az ilyen?

A történet többszereplős. Adott egy zseniális hangú, csúnyácska megasztár wannabe, akit manapság “magyar Susan Boyle-ként” is emlegetnek, a média szempontjából egyelőre fantom élettárs és gyerek, no meg két zsűritag, akik közül az egyikük ismertetőjele, hogy mindenki dolgát saját pénzén oldaná meg, a másikuk pedig átlagosan ötször többször fakad sírva, mint a másik három zsűritag együttvéve. Az élettárs mondhatni túl nagy tehernek gondolja a két gyerek nevelését és a médiaérdeklődést, miközben asszonykája, Szíj Melinda megpróbálna a hangjával valami kis pénzt vinni a konyhára. Szóval megkapta az ultit a stúdióba csíkos táskával érkezett versenyző: megy haza a családhoz vagy a kapcsolatának füstöltek.

Mégis milyen kapcsolat az, ahol ilyen szintű érzelmi zsarolásnak teszi ki a szeretett személy a másikat, amikor az ott áll élete legnagyobb lehetőségének a kapujában, még ha egy megrendezett és agyonhájpolt tehetségkutató is?

Segítsünk Mórucz Babettnek!

Mórucz Babett 12 éves debreceni műkorcsolyázó kislány édesanyjának a levele:

Kedves Ismerősök, és Ismeretlenek!
Segítségre van szükségünk!

Mórucz Babett

A 12 éves lányomat, -fogalmazhatok nyugodtan úgy- Debrecenben nem engedik korcsolyázni. Nem rövid, nem szép, és nem egyszerű ez a történet. Ennek ellenére ezt a sportot nem adta fel, viszont Miskolcra kell hetente több alkalommal átjárnia edzésre, ezen kívül hétvégenként pénteken és szombaton, Pesten tud(na) edzeni. Ezt mi nem tudjuk vállalni, hogy minden hétvégén Pestre fölmenjünk autóval. Ezért olyan emberek segítségét keressük, aki péntekenként, vagy csütörtökön este autóval megy föl, és csatlakozhatunk hozzá, péntek vagy szombat délután, aki Pestről jönne Debrecenbe, vele hazautaznánk. Sokan ismerik a mi történetünket, de nyilván nagyon sokan nem.

Kérek mindenkit, ezt a levelet továbbítsa ismerőseinek e-mailbe, iwiw-en, facebook-on, több közösségi portálon, és így tovább, tovább, tovább, tovább… Aki tud segíteni, írjon e-mailt, vagy hívjon telefonon. Bármilyen ötletet, segítséget nagyon szívesen fogadunk, esetleg ha van olyan javaslat, hogy hová fordulhatunk még segítségért, esetleg szponzorért, azt is szívesen várjuk.

Babett története: http://szebbjovo.hu/node/4755

Nagyon szépen köszönjük!
Mórucz Szilvia
30/747-6813
szilvia@moruczszilvia.hu
www.moruczszilvia.hu

Kipróbáltuk az Aquaticumot

Öt év Debreceni lét után végre elmondhatom magamról, hogy az Aquaticumot is megjártam – már csak az állatkert, a vidámpark, a Hármashegy, a Zsuzsivasút, a Nagytemplom hiányzik a sorból. Nem vagyok az a túlzottan látványosságlátogató fajta, ha nincs hozzá jó társaság. Ugyanakkor sosem bánom meg az efféle kiruccanásokat, mert mindig kellemes meglepetéssel szolgálnak és általában a szolgáltatások színvonalának sikerül lerombolni az előítéleteimet, miszerint ezek olyan helyek, amik legalábbis az árakat tekintve a külföldi pénztárcák állapotához jobban konvergálnak, mint a hazaihoz.

Tegnap egyébként az eső is zuhogott, így kifejezetten jólesett kikapcsolódni a művileg eszkábált őserdőben.

A legdurvább rémálom

Alapvetően a jó alvók típusába sorolom magam: viszonylag könnyen elalszom, sokáig tudok aludni és nem horkolok, csak állítólag időnként beszélek kicsit. Igaz a pihent ébredéssel mostanában van egy kis problémám, de a megváltozott életritmusnak tudom be egyelőre. Hajlamos vagyok viszont elképesztő baromságok tömkelegét összeálmodni – mindezt abszolút józan állapotban, buli után ugyanis leginkább mélyen alszom. Azt, hogy élénk a fantáziám, eddig is tudtam, bár attól a furcsa következtetéstől sem riadok vissza, hogy azért ébredek fáradtan, mert éjjel az agyam  nem képes kipihenni magát, folyamatosan jár valamin, még a látszólagosan tudattalan állapotomban is.