A júliusi Eclipse mozi-tragédiát követően újra sikerült rábeszélnem magam, hogy érdemes még moziba bemerészkedni és bízni abban, hogy nem fogok sikítva kiszaladni a sok idióta miatt. Szóval még vasárnap este online foglaltam magamnak egy jegyet a Harry Potterre, mondván úgysem voltam még éjféli premieren soha, meg hát három terem, háromszáz ember, csak van fílingje a dolognak. Persze arról újból sikerült megbizonyosodnom, hogy az emberek nagyobb része megragadt valahol az állati ösztönök és viselkedéskultúra szintjén, a film viszont kifejezetten tetszett – except hogy szinkronos volt, mivel köztudottan feliratfan vagyok.

