Tesco FittAréna – Egy újabb felejthetetlen élmény

Tatarek Rezső óráján - megtalálható vagyok a piros karikában

Mivel már-már megszállottan rajongok az aerobicért, nem volt kérdés, hogy végigcsinálom a sztárprezenterek óráit, még így is, hogy mindkét nagylábujjamban erősen szúró fájdalommal küzdök, köszönhetően a butaságomnak. Már a 2008-as őszi Nivea Tour óta vágytam rá, hogy még egy Tatarek Rezső féle órán részt vegyek, habár a pasi borzasztóan idegesítő tud lenni időnként – ugyanakkor nagyon is tudatosan használja a csípős humorát. Már lassan egy hónapja megvettem a jegyet is, hogy véletlen se maradjak le az össznépi ugribugriról. Kár, hogy nem havonta van ilyen – bár így is csak a fanatikusokat lehet rávenni a mozgásra, aki otthon tesped a tv előtt, azt még Katus Attila neve és performance se motiválja ki a fotelből. Hogy milyen jó pedig mozogni, azt ma Debrecenben csak az a 400 résztvevő tudta meg, aki eljött.

Reggel pedig eléggé kétballábbal sikerült felébrednem, nyűgösen és persze fájt a lábujjam, úgyhogy elérhető célként 6/3 órát tűztem ki magam elé, amiből végül 6/5 lett – izomláz majd csak holnap lesz persze. Kb. egy óra alatt kaptam össze magam hajmosással együtt, szerencsém, hogy 3 percre lakom a Kölcsey Központtól, szóval nem kellett felmálháznom edzőcuccal, egyszerűen átsétáltam már beöltözve. A tecsó rendes volt, adott rémronda katicabogaras szatyorban vizet, banánt, müzliszeletet és abonettsnacket. Bár azt nem értem, hogy a frissítős asztalon mit keresett a szőlőcukor, én onnan is a banándarabokat és a müzlidarabokat vadászgattam, meg az ízetlen narancssárga izoitalt…

Szentgyörgyi Rómeó kezdte a napot egy latinos stílusú órával, nagyon egyszerű, de tetszetős koreográfia volt, csak Rómeó mozgásán számomra nagyon érződik a sportaerobicos múlt, a kötött izomzat – nehezen tud beleriszálni egy latin ritmusba. Ettől függetlenül persze teljesen jó volt, abszolút élveztem, vele is kipróbálnék még többféle órát, kellemes személyiség.

Varró Gyula már kicsit jobban ráment az aerob részekre is, jobban átmozgatta a csapatot, rájöttem, hogy még mindig tudom a mambo lépést és még mindig nem tudom a cha-cha lépést Nála kicsit sok volt a forgás a koreográfiában, ami nekem, irányzavaros egyednek elég macerás, ami a követést illeti, de az ötven perc végére sikerült megtanulnom. Nagyjából.

Béres Alexandrát kihagytam, mert szimplán allergiás vagyok rá, borzasztóan idegesít az egész lénye. Ettől függetlenül ez volt a legnépszerűbb óra – talán mert nem kellett ugrálni, és nem mindenki szeret úgy ugrálni mint én. Nekem inkább az aerob dolgok jönnek be, semmint az erősítő-tónusosító gyakorlatok. Bár fontosságukat nem vonom kétségbe, mégis inkább az izzadós-levegőkapkodós mozgásformákra szavazok.

Katus Attila volt az a prezenter, akit talán a legjobban vártam. Főleg, mert Lolácska sipítozta a youtubon, hogy borzasztóan fárasztó órát tart, így aztán egyrészt arra voltam kíváncsi, hogy mi az, ami így le tud fárasztani, másrészt pedig hogy milyen egy aerobic világbajnokkal edzeni (pontosabban hatszoros bajnok), aki mellesleg táncolni is szuperül tud. Rengeteg guggolás van a programjában, ami elég fárasztó tud lenni, ha az ember nem edzi tudatosan a combizmait (iigen, menni kéne már spinningre, az kicsit helyretenné a dolgokat). Kellemesen fáradtam el egyébként, nem lehetett belehalni, kicsit sajnáltam, hogy maga az aktív mozgás csak 30 perc volt, utána még kicsi nyújtás, utána viszont Attila életmód tanácsait hallgathattuk meg – “A legfontosabb, hogy szeressétek magatokat, mert aki nem szereti magát, az nem tud szeretni másokat“.

Tatarek Rezső az a fajta prezenter, aki tele van iróniával, nem sajnál beszólni az embereknek, időnként trágárkodni és perverzkedni kicsit. Talán pont ez adja meg azt a löketet, hogy mindenáron végig akarom csinálni és nem meghalni a végére. A 2008-as órája egyébként jóval keményebb volt, most váltakoztak az ütések és a fekvőtámasz/tricepsz gyakorlatok. Egy-egy mozdulatsor eltart akár több percig is, ami a síkos padlón izzadó kézzel elég nehézkes, ha legközelebb Rezsihez megyek, feltétlen viszek bringáskesztyűt. Nála egyébként a vádlimnak is sikerült begörcsölni kicsit, de kinyomogattam, mielőtt észrevette volna, hogy leálltam (mert olyankor mindig odajön és birizgálja az embert, egy tőlem jóval fajsúlyosabb csaj térdére pl. ráült, hogy a csaj ne csússzon el hátrafelé).

Az utolsó órát Almásy Csilla tartotta Harmónia címmel, ami jóga-pilates keverék lehetett nagyjából. Kb. másfél méterre ült tőlem Katus Attila egy polifoamon, mikor látta, hogy mindkét lábam kötve van (le kellett ugye húzni cipőt-zoknit ehhez az órához), nézett egyet, gondolom megfordult a fejében, hogy “szegény lány tényleg fanatikus lehet, ha fájós lábbal egész nap itt ugrál”. Kellemesen ellazító nyújtás volt, rájöttem, hogy teljesen jó vagyok, a tőlem sokkal vékonyabbak sem tudják két kézzel megfogni a talpukat úgy, hogy a homlokuk érintse a térdüket – na ez nekem alap laza gyakorlat. Szimpatikus csaj egyébként, bár a nyújtás helyett inkább ugráltam volna még egy sort Attilával.

Szvsz. teljesen megérte elmenni, hiszen mindössze 1000 ft volt a belépő és ezért járt a hat sztárprezenter, plusz a teljes napi ellátmány. A hangulat fergeteges volt, amint találok több képet, feltétlenül feltöltöm őket. Azt sajnálom, hogy a fotózkodást kihagytam, de elfelejtettem fényképezőt vinni de biztos lesz még majd alkalom rá hamarosan. Alig várom a következő ilyen rendezvényt – na meg persze, hogy gyógyult lábbal végre visszamehessek Andihoz is taebo-ra, mert hiányzik már…