Kállay-Saunders borzasztó hamis élőben

kemény öt percig hagyták autogramot osztani

A TV2 már jóval a műsor vége előtt elkezdett fellépéseket szervezni a Megasztár kiesettjeinek, leendő kiesőnek, korábban megismert énekeseinek. Egyrészt nyilván hogy megelőzze az RTL X-faktorosainak terjeszkedését, másrészt meg egyszerűen jól elkapva a “karácsony előtt mindenki a plázában nyomul ajándékért, ha meg nem azért, akkor megasztárosért”. Így került a Fórum színpadára kicsit utólagos szervezésben Kállay-Saunders András is. Promo szinte ohne, egy nappal a “koncert” előtt jött az e-mail, meg óránként egyszer bemondta a Rádió1. Ehhez képest a hír gyorsan terjedt és délután négy előtt a Fórum tinibiccs koncentrációja már durván meghaladta a még elviselhető határértéket.

Viszlát, Kikötő!

Átépítik a Kikötőt. A helyet, amihez első egyetemi éveimből megannyi kedves, néhol az alkohol homályába veszett emlék fűz. A B-szárny nyitására még csak hümmögtem egyet, de a totális átbarmolás és a terasz lebontása már kivágta a biztosítékot. Ráadásul közel duplájára nőttek az árak és bevezetni készülnek az ún. kártyarendszert, tehát a Kikötőbe csak az teheti be a lábát, aki ötszáz magyar pénzért kiváltja személyi igazolvány ellenében a törzskártyát. Kell-e ennél több, hogy bután és megfontolatlanul szakszerűen leépítsenek egy népszerű szórakozóhelyet?

Latte tyúkanyó

Szóval: nem mindegy, hogy melyik gyűrűm melyik ujjamon van. Nem mindegy, hogy melyik lábammal lépek le a zebrára, hogyan fésülöm reggel a hajam, mikor kelt fel a nap aznap, amikor születtem. Sőt, mostmár az sem, hogy milyen kávét iszok, mert állítólag a személyiségemről árulkodik – és időnként csúnya dolgokat mond rólam. Például hogy csak azért, mert szeretem a latte-t, máris kényelmeskedő tyúkanyótípus vagyok, aki felér egy egész szociális segélyszolgálattal. Van ugyan némi igazságtartalma, de képtelen  vagyok azt hinni, hogy ez a magatartásforma és a café latte fogyasztása egzaktul összefügg.

Pocsék lett idén a debreceni ünnepi világítás

Képről nem annyira drámai, élőben annál inkább...

Debrecen sajnos súlyos megalomáiában szenved – már azóta, mióta az állomásunk Nagyállomás, az erdőnk Nagyerdő, a templomunk Nagytemplom, az egyetemi főépület Nagyegyetem néven forog a köztudatban, sőt, az első három már a hivatalos közegekben is. Ehhez mérten természetesen minden évben muszáj valamit újítani, fejleszteni, neadjisten kibővíteni (meg átmosni a sok sikkasztott pénzt, hogy gond nélkül kijusson a ciprusi offshore számlákra). Idén a városi világításra próbáltak rágyúrni kicsit nagyon, csak dekorációs dizájnert felejtettek el alkalmazni.