Összeköltözni jó. Egy év után, két év után, de semmiképp két hónap után. Márpedig nem egy ember van a szűkebb környezetemben, aki szerint pont ideje lenne már összeköltözni a párommal, ahelyett, hogy én albérletben, ő koliban tölti a suliév nagyobb részét. Mégis azt hiszem, hogy az összeköltözés az egy olyan komoly elhatározás, ami valahol az eljegyzés és a házasság között / környékén foglal helyet (anyagiak indokolhatják az elé, vagy utána helyeződést is). Rengeteg előnye és hátránya van – legalábbis egyelőre. Össze is szedegettem ezeket, hogy értelmes, mindenre kiterjedő választ tudjak adni mindazoknak, akik szerint ideje volna egy fedél alá költöznünk.
Előnyök:
- minden reggel egymás mellett ébredhetünk
- elég egy konyhára főzni, nem kell külön-külön kajáért rohangálni
- gazdaságosabb együtt mosni, kevesebb víz, kevesebb rezsi
- nem kell attól félni, hogy szex közben ránk nyit a szobatárs/lakótárs/haver
- rendezhetünk közös házibulit a barátainknak
- hosszú távon alakul ki a közös élettér – jobban eloszlanak az összeköltözést követő súrlódások, azaz nem rögtön a házasság első heteit terheli meg egy ismeretlen szituáció. Nem mindegy, hogy egyszerre jön a szétdobált zokni/póló, otthagyott mosatlan, széthagyott csokis papír, fogkrémnyom a mosdókagylón, vagy pedig idővel két ember összecsiszolódik szokások területén is, vagy legalábbis tiszteletben tartja a másik kéréseit.
- jobb a fiók, mint a szatyor – nem kell egymásnál reklámszatyorban tartani a fehérneműt, fogkefét, törlőkendőt stb., mert mindennek saját helye lesz a lakásban.
- egy közös élettér kialakítása mindkét fél ízlésének nyomait magán viseli, pont ettől válik igazán közössé: az együtt választott tárgyak, bútorok jelenléte biztonságot sugall.
- mindig vár otthon valaki – és az lehetőleg nem csak a kutya/ macska, akinek jobb dolga sem volt egész nap, mint az ablakban bámulni, mikor érsz már haza.
+1 személyes bónusz: már tudom, hogyan issza a kávéját, milyen ételeket szeret/ nem szeret, mit néz a tévében.
Hátrányok:
- Túl sok szex? Bizarrul hangzik, de valóban, ha állandóan egymás nyakán van két ember a kezdetektől fogva, hamar ellaposodhat a dolog
- Két hónap nagyon kevés, még fél év is ahhoz, hogy két ember megismerje egymást (de legfőképpen saját magát, mint a kapcsolat egyik főállású, önkéntes résztvevőjét és működtetőjét)
- Minden kapcsolat sérülékeny, főleg az első hónapokban, ezért teljesen felesleges egyszerre két kihívással terhelni. Amíg el nem ért egy pár arra a pontra, hogy az adott szituációt 100%-ban megélte, addig nincs értelme újabb rizikófaktorokat vállalni.
- Ha nem új közös otthont választ egy pár, hanem valamelyikük meglévő otthonába költözik be a másik, erős hendikeppel indul a költöző fél, hiszen egyiküknek a saját területén otthon érzése van, a másiknak pedig sokáig el nem múló vendég érzése lehet, mert a lakás nem az ő tárgyaival van tele, így a közös kulcs dacára is felemás marad a szituáció. Nem ideiglenesen kell alkalmazkodni a másik szokásaihoz, hanem hosszú távon.
- Randizni izgalmas. Mikor találkozunk, hová megyünk, mit csinálunk, utána nálad vagy nálam… az első hónapokban tartalmat ad a kapcsolatnak, miközben megtartja a felek privát szféráját, ahol készülődhet és ahová hazamehet feltöltődni.
- Sok nő ki nem állhatja, ha reggel kócosan, leamortizáltan ébredve kerül a pasija elé és kénytelen megmutatni a természetes oldalát is, habár előző este fél óráig sminkelt a tökéletes hatásért. Ezért összeköltözés csak haladó nőknek, akik smink nélkül is képesek vállalni az arcukat.
- Kényessé válik az egyensúly az együtt töltött idő és a felek saját baráti körével töltött ideje között, külön munkát igényel ennek a megtartása, hogy pl. ne kapjunk frászt, ha a másik hajnal 4-ig kimarad egy csaj/pasi buli miatt. Mert ezekre az én-kép megőrzése érdekében igenis szükség van, hiszen attól, hogy két ember egy pár, még nem kell / szabad hogy sziámi ikrekké váljon.
- Az összeköltözés egyféle elköteleződés is a másik felé, ami nem egyik percről a másikra történik, hiszen csak afelé tudunk elköteleződni, akivel biztonságban érezzük magunkat és igazán hosszú távra tervezünk vele.
- Egy közös otthonhoz mindkét félnek érdemes önálló egzisztenciával rendelkezni az egészséges anyagi egyensúly (költségmegosztás) miatt – legalábbis normális esetben nem tartatja el magát egyik fél a másikkal. Ha mégis, ott valami nagy baj van.
+1 személyes ellenvetés: mindketten nehéz személyiségek vagyunk, ezért – utalva egy előző pontra – előbb ezekben kell összecsiszolódnunk, mielőtt éjjel-nappal együtt szeretnénk lenni. Az “édes hiány” egyelőre kifizetődőbb és izgalmasabb is.
