Az a fránya kurkászás

Carrie Bradshaw azt mondta egyszer, hogy onnan lehet látni, hogy egy csaj szerelmes a mellette ülő férfiba, hogy igazgatja a ruháját, leszedi a zakójáról a kis szöszöket, tehát kurkássza. Ezt a pszichológusok is megerősítik, szerintük a nőket megnyugtatja ez a mozdulatsor – de mi van ha fordítva van? Történetesen például a pasi a kurkászás-mániás, aki szinte beteges megszállottsággal keresi a másikon a pattanásokat – addig a pontig, amíg a nő a végén már sem a pólóját nem meri levenni előtte, de még hátat fordítani is fél, nehogy megint nyomkodni kezdjék. És mondjuk ne kelljen a másikat kínjában megütnie, mert hát akit az ember szeret, azt nem illik megpofozni. Bár ezt Összesküvők Renike másképp gondolja, én azért maradnék a hagyományos, erőszakmentes megoldásoknál. 

Én tényleg frankón azt hittem, hogy csak nők szokása nyomkodni a másikat, bár személy szerint én utálom ezt csinálni, az is túl sok, hogy a saját ragyáimat kinyomogassam, nem hogy még másét. De ezek szerint ez is lehet egyfajta fanatizmus, ami adott esetben a szexuális vágyat is felülírja, azaz az ember nagyobb vágyat érez a pattanás kinyomására és a kiszedett trutyimennyiség látványa egyfajta kielégülést is okoz nála, minthogy intim közelségbe kerüljön a másikkal. Szerintem ez kifejezetten veszélyes, legalábbis abban az esetben, ha csak az egyik félre jellemző ez a fajta szadista megszállottság, tekintve, hogy s másik félben félelmet, szorongást és bizalmatlanságot kelt, aminek a folyománya, hogy a terrorizált fél igyekszik minél nagyobb távolságot tartani, csak hogy megússza a nyomogatást. Régen ezt prózaibb módon úgy művelték, hogy a férfi jól beivott, megkente az asszonyt, hisz az verve jó. Csak az asszony tűrt, mert azt mondták neki, hogy a férfi akarata szent.

Well ez utóbbit nem tudom elfogadni, mivel számomra senki akarata sem szent, csupán közösen meghozott döntések léteznek. Ha bárki rám akarja erőszakolni az akaratát – legyen az bármi nemű dolog – az első az, hogy menekülőre fogom, mert nem tudok olyan embernek még csak a közelében sem lenni, aki meg akar változtatni, be akar idomítani vagy a saját képére akar formálni. Független ember vagyok saját gondolatokkal és mindig is rettegtem attól, hogy ha korpa közé keveredek, megesznek a disznók. A saját egyéniségem fejlesztése és erősítése a legfontosabb, még akkor is, ha abból számos konfliktus következik és védem magam a káros hatásoktól.

Szóval kurkászni csak akkor érdemes, ha azt a másik eltűri, netalántán szívesen is fogadja. Függetlenül a bizalom fokától, a kapcsolat minőségétől. A fatikus funkció kiteljesítésére remek megoldás a beszéd, amely nagyjából ötven ezer éve működik, teljesen felesleges a másikat akarata ellenére vakarászni, nyomogatni és szenveszteni. Legalábbis szerintem.