Bevallom, régen vártam már, hogy ez megtörténjen. Sőt, arra is vágyom, hogy a dohánytermékeket annyira megdrágítsák, hogy az átlagembernek ne jusson rá, habár egy nikotinfüggő inkább éhen fog halni, semmint lemondjon a napi egy-két doboznyi koporsószegről. Én egyetemista korom óta kocabagós voltam, eddig a pontig, legalábbis valahogy egybeesett a törvény és a gondolat, hogy végleg vége, soha többé nem akarom se szívni, se szagolni. Ezért aztán összeszedtem néhány pontot, miért is örülök annyira annak, hogy végre a zárt helyeken és a buszvárók/egyéb közterületi intézmények öt méteres körzetében a jövőben jól tomporonszekszuálják azt, aki rá mer gyújtani.
- Végre nem füstöl senki az orrom alá a buszváróban és nem kunyerál tüzet sem:
Bosszantó, na. Kora reggel amúgy is érzékenyebb a szervezetem, ennél fogva konkrétan hányingerem lesz a cigiszagtól, tehát nem túl kellemes érzés, ha egyszerre három tizenéves és két hajléktalan füstöl az orrom alá, utóbbiak a kuka csikktartójából kihalászott maradékokkal birkózva. Persze újév másnapján rögtön láttam “jó példával elöljárni” két DKV ellenőrt a Honvéd utcai villamosmegállóban, lazán füstölögtek, míg oda nem ért a villamos. Ugyanígy képtelenség volt megállni a vonatot várva a peronon, mert minden oldalról körbefüstöltek, hogy mire hazaértem, apám azt kérdezte, “hát te kocsmából jöttél?”.
- Végre lehet úgy suliba/buliba járni, hogy nem kell vágni a füstöt:
A DOTE külföldi diákjai persze éppenséggel nem értik meg az új törvényt, hiába tették el az épület elől a hamuzókat, lazán ledobálják a parkolóba meg a kocsik tetejére. Ugyanerről panaszkodott az egyik debreceni klub tulajdonosa is ismerősömnek, hogy hiába pakolták el a hamutartókat és plakátoltak ki, a részeg fiataloknak nem igazán tudják megtiltani, hogy odabenn rágyújtsanak a tánctéren. Mivel a hely hétvégenként tömve van, így nem tudnak mindenkihez egyenként odamenni és figyelmeztetni, már ha az érne valamit. Erről nekem az jutott eszembe, hogy füstjelzőt kellene beépíteni és ha valaki füstöl, az egész táncteret eláraszthatnák vízzel, viszont ez egyrészt a klub népszerűségének végét is okozhatná, másrészt a nem dohányzók is rosszul járnának, ha elázna a hajuk-ruhájuk.
- Vége a céges dohányzóban terjedő pletykáknak…:
Persze ideig-óráig, hiszen az illetékesek úgyis megtalálják a módját, hogy kibeszéljenek másokat, legfeljebb ezután a céges menzán vagy a büfében két szendvicsharapás közt osztják meg egymással, ki kivel kavart az elmúlt héten és a segget alig takaró szoknyában járó Marikának milyen istenadta tehetsége van (az akta-tologatáshoz persze 
, amiért mindenképp előrelépést érdemel a ranglétrán. AIESEC-es koromban is azért kellett állandóan a dohányzóban ülnöm, mert másképp nem tudtam beépülni a pletykáló közegbe. Az már más kérdés, hogy akik pont rólam akartak beszélni, azok úgyis megtették, csak épp nem az iroda előtt, hanem késő este a koli kávézóban.
- Egészséges babát szeretnék:
Well, ketyeg a biológiai órám, huszonöt múltam és a következő öt-hat évben szeretnék gyereket is szülni. Igaz egyelőre még az apajelölt is kérdéses (pontosabban itt a lényeg az, hogy nem vagyok még férjnél és gyereket csak házasságba szeretnék!), szóval hogy mikor, az a következő két-három évben derül ki és szeretném, ha fel is tudnám nevelni a gyerekeimet, nem egy öregasszony lenne az anyjuk, aki görbe háttal, otthonkában támít be a szülői értekezletre.
Ráadásul nem vagyok annak a híve, hogy a dohányzó ember csak akkor tegye le a cigit, amikor már terhes (és most képzeletben nyakon vágom magam, hisz el sem kellett volna kezdeni, no de a második pontban azt hiszem rávilágítottam, mi vezetett idáig), hanem ha már szívja, legalább egy évvel előtte abba kellene hagyni, hogy a teste ürüljön a mérgektől. Morbid példa, de dohányzó nőnek teherbe esni körülbelül annyira egészséges, mint nyers húst sáros zacskóba pakolni. Ebből a módszerből csak a kisebbségnek származik haszna, hiszen ott az általános politika, hogy “mindegy az, csak beteg legyék”.
- Jelentős összegeket lehet megspórolni vele:
A legolcsóbb magyar cigi is közel 600 forint, ha az ember magának tölti, akkor pedig kb. 300 forintra jön ki egy doboznyi. A hozzá való hüvely dobozonként átlag 20-25 forint. Aki naponta elszív egy doboz cigit, az egy hónapban legalább 10 ezer forint, de ha veszi az ember, akkor ugyanez 18 ezer forintba kerül. Ami éves szinten minimum 120 ezer, de felmehet 216 ezerre is. És akkor még nem beszéltük arról, aki akár napi két dobozzal is elszív, ők akár közel félmillió forintot költenek arra egy évben, hogy megrövidítsék az élettartamukat – és másokét is. A cigi kiiktatásával másik hatalmas többlethez lehet hozzájutni a költségvetésben, el lehet vinni a gyereket állatkertbe, el lehet menni egy wellness hétvégére vagy bármi hasonló kényelmi szolgáltatást igénybe venni. De minimum enni, már ha az ember a kenyérpénzt is a cigijére költi.
- Egyéb érdekes dolgok:
- vicces lesz látni a fázós néger csajokat kinn dideregni a cigijükkel, ráadásul több kávé fog fogyni a barátnőm munkahelyén, mert valamitől fel kell melegedniük.
- ugyanígy vicces lesz látni a dohányzásban elöljáró doktor urakat kinn dideregni, hiszen annak ellenére, hogy pont ők ismerik a legjobban a szervezetre gyakorolt hatását, mégis majdnem többet szívnak, mint a diákjaik.
- gonosz dolog, de szeretem látni amikor másokat osztogatnak. Például a villamoson levágott hercehurcák is poénosak, amikor az ellenőr megpróbálja eljátszani, hogy kihívja a rendőrséget a jegy nélkül utazó C-típusú egyed miatt. A ilyen biztos lesz a cigi miatt is A rendőr bácsiknak végre lesz elég munkájuk (nem mintha eddig nem lett volna, de a szieszta sokkal kifizetődőbb, mint a hajléktalanok elzavarása a plázák elől.
- Nem nyomja el a drága parfümjeim illatát a cigifüst
Egyelőre ennyi jutott eszembe, de ha van még saját ötletetek, kommenteljétek bátran
Én péntek óta nem gyújtottam rá. Nagyjából hasonló okok miatt szeretnék leszokni mint te, bár én férfi vagyok.
Egyrészt anyagilag is röhejes, hogy miközben az ember igyekszik a mai nehéz világban minden fillért megfogni, az teljesen természetesnek tűnt számomra, hogy a napi 2 doboz cigi (jelenleg 1220 Ft) az szentírás… Másfelöl meg hát ha különösebb gondom nem is volt még egészségileg, azért szeretnék még lehúzni pár évtizedet. Hát hajrá mindenkinek, aki megpróbálja! 
A tiltásokkal viszont sok esetben nem értek egyet. Kórház, iskola, persze oké, buszmegálló, aluljáró is, még az utcát is el tudnám fogadni, teljesen. De pl. a kocsma: a mi kis lakótelepi becsületsüllyesztőnkben kb. 20 törzsvendég jár, abból 15-16 dohányzik. Miért nem döntheti el a kocsmáros, hogy az ő üzlete dohányzó vagy sem? A piac úgyis kialakítaná hogy melyikből mennyire van igény. De nálunk mindig, mindent erőből, büntetésekkel kell megoldani, a kompromisszum elképzelhetetlen.
Jól összefoglaltad az ezzel kapcsolatos véleményedet.
Nos, én húsz éves korom óta dohányzom, nem túl sokat, de nem is keveset (úgy egy doboz 4-5 nap alatt megy el, buliban és vizsgaidőszakban persze több). Alapvetően egyetértek sok mindennel amit írtál, és alapvetően jó dolognak tartom, hogy kitiltották a szórakozóhelyekről és bárokból/sörözőkből a dohányzást. Bár, nekem lételemem, hogy egy kávézóban egy jó kis kávé mellett, vagy egy pubban egy sör mellett elszívjak pár szálat, így nekem baromira nehéz lesz, de meg lehet szokni majd. Szerintem az az alapvető gond, hogy pl. Budapesten a legtöbb szórakozóhely/ söröző úgy van kiépítve, hogy iszonyatosan beáll mindenhol a füst, így vágni lehet a füstöt az egész helyen, és borzasztó kellemetlen úgy hazamenni, hogy a bugyidtól kezdve az utolsó hajszáladig tömény cigiszagod van. Ezért itthon csak az a megoldás lehetne, hogy vagy jobban kialakítják a helyeket, több elszeparált résszel (persze ez a legdrágább lehetőség), vagy szuper szagelszívókat felszerelni ÉS a dohányzó részleget üvegablakkal leválasztani. Vagy pedig, egyszerűen az lehetne, hogy megmaradhatna pár olyan hely, amelyik továbbra is engedélyezi a dohányzást, pl. a falusi kocsmákban ha igény van rá, vagy nagyvárosokban pár sörözőben stb. Így aki – pl. télen – mindenképp olyan helyre akar menni ahol dohányozni lehet, akkor legalább van választási lehetősége. Amúgy érdekes ez az egész szabályozás…Nagy-Britanniában, Írországban, és Olaszországban már közel egy évtizede nem lehet rágyújtani zárt helyeken, Ausztriában viszont, ahol nagyon menő dolog egészségesen élni, sokat mozogni, a legegészségesebb kajákat enni (van is miből), pont ott eszükben sincsen bevezetni a szabályozást, és mindenhol lehet dohányozni, kivétel nélkül. Viszont valahogy mindig is olyan érzésem volt egy bécsi sörözőben, diszkóban, kávéházban, hogy marha jól megoldják a dolgot, vagy szagelszívókkal, vagy úgy, hogy jól elszeparálják a nem dohányzó- dohányzó részleget egymástól…de sohasem úgy mentem haza egy-egy este után, hogy “pfff, bűzlik mindenem a cigitől”. Szóval ott valahogy jól megvan oldva a helyzet.
Hát erről a témáról sokat lehetne írni…
én is lassan, lassan elhatározom, hogy a diploma megszerzése után leteszem, de addig a hatványozott stresszfaktor miatt képtelen leszek, és ami nagyobb gond: hogy szeretek bizony rá-rágyújtani, nálam ez pszichés dolog, és ez talán rosszabb is, mint annak aki fizikálisan is remeg egy-egy cigi után. Mégis azért rossz belegondolni néha, mennyit füstölhettem már el…
Úgyhogy lehet, vagy inkább remélem hogy az új szabályozással talán kevesebbet fogok rágyújtani hosszú távon, és egyszer sikerül majd letenni. Legkésőbb akkor, ha gyereket szeretnék:)
AIESEC-es koromban…
Asszem ennyi elég is volt ahhoz, hogy teljesen hiteltelen legyen amit írtál.
Miért is? Tudom, hogy aki egyszer AIESEC-ezett, az egész életére az is marad, itt inkább arra kívánok célozni, amennyi időt konkrétan a szervezetben töltöttem. Előtte nagyritkán hétvégi bulikban gyújtottam rá, de mivel rajtam kívül mindenki dohányzott én pedig nem akartam semmiből kimaradni, így kijártam a dohányzóba. Majd rágyújtottam én is. Én szépen ment ez odáig, h már napi fél doboz is lecsúszott sokszor bevonási időszakban, mikor fokozott volt a stressz…
Ja és még kiegészítésképp: az AIESEC nem szekta, hanem egy önálló kultúrájú diákszervezet. Senkit nem húznak le pénzzel, ha valamiért fizetsz, akkor szolgáltatást fizetsz (pl. szállás, kaja). Te döntöd el mennyit vállalsz: én sokat vállaltam, mert sokat akartam elérni. De sokan csak keveset vállaltak, mert csak a szabadidejük kitöltésére kellett. És volt, aki csak a külföldiekkel szeretett lógni és angolozni. De persze ez azoknak, akik az AIESEC-et szektának tartják, nyilvánvaló hogy nem mond semmit. És teljesen felesleges bármit is elmondanom abból, hogy mennyit tanultam ott két év alatt, mekkorára duzzadt a kapcsolati tőkém és hogy ezért megérte 5 év helyett 6.5 év alatt elvégezni a két egyetemi szakomat. Mert így elmondhatom állásinterjún, hogy már van két év tapasztalatom.